Elveszve. (4.rész)

Elindultam Jin háza fele. Rohantam ahogy csak tudtam, féltem, hogy valami baja esett. Mire oda értem szinte alig kaptam levegőt. Kiáltottam Jint, de senki nem válaszolt. Be volt zárva a kapu. Most még idegesebb lettem. Talán vissza ment a suli? Már nem birtam tovább szaladni ezért fogtam egy taxit. A központba érve hatalmas dugóba keveredtünk. Nem tudtam mit csinálni. Nem is gondolkodtam, csak kiszálltam a kocsiból és szaladtam az iskola fele. Amint kiértem a dugó közül, a jelzőlámpa pirosra vált. Ez valami vicc? Szét sem néztem az utcán csak szaladtam. Legnagyobb szerencsémre nem ütött el semmi. Végre beértem a suli kapujába. Akkor már szinte járni sem tudtam. Végigkérdeztem mindenkit, hogy nem látták-e Jint, de mindenki azt felelte, hogy nem. Reménykedtem benne, hogy itt van az iskolában, ezért benéztem minden osztályba. De amilyen szerencsém volt nem találtam meg egyik osztályban sem. Na mostmár tényleg nagyon aggódom érte. Biztos vagyok benne, hogy Suga keze van ebbe. De most hol keressem? Nem ismerem a várost, nem ismerek egy embert sem. Fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek, de valahogy meg kell találnom, még valami baja nem esik! Gondolkodtam azon, hogy megkérdezem az embereket, de... Még egy képem sincs róla. Vagy... Talán mégis van? A házukhoz kell mennem! Találnom kell újra egy taxit. Ezt már nem birom. Pár perc keresés után kaptam is egyet. Végre nem keveredtem dugóba, ezért elég gyorsan a házához értem. Jin azt mondta nekem, hogy az ajtót nem szokta bezárni. Ezért átmásztam a kapún. Jól mondta, az ajtó nem volt bezárva. Meglepő, hogy a kutya nem jött elő, de nem igazán foglalkozok vele. Bementem a házba. Egy hatalmas nappaliba léptem be. Gyönyörű volt minden. Szebbnél szebb festmények, diszek. A lépcső, ami az emeletre vezetett rémisztően hosszú volt. Alatta egy zongora állt. A zongorán bizonyára a családtagok fotói szerepeltek, de Jinről egy képet sem találtam. Nem szerettem volna az egész házat felforgatni, igyhát kimentem. Becsuktam magam után az ajtót, és kimásztam a kapún. Nekidöltem a falnak és elkezdtem a földre csúszni. Csak ez járt a fejemben: "Gondolkodj Jungkook, gondolkodj! Hol lehet Jin?" Ott ültem a földön körülbelül egy fél órát mire rájöttem, hogy Suga... Akkor este... Az erdőben...! Siess Jungkook, még mielőtt túl késő lenne!! Nem érdekelt az sem, hogy nem kapok levegőt, csak arra koncentráltam, hogy meg kell találnom őt! Borzasztó nagy volt az erdő. Mindenhol csak fa, más semmi. Csak körbe-körbe járkáltam, mig vágül.... Egy hang! Jin hangja!... Ez biztos ő lehet!... Siettem a hang után még mielőtt el nem hallgat. Egy ház.... Egy ház volt ott! Ősrégi háznak néz ki. Szinte omlik össze. Itt lehet Jin?... Már nem hallom a hangját. Talán Suga is itt van? Talán csinált vele valamit? Óvatos léptekkel haladtam közelebb és közelebb a házhoz. Semmi zaj. A ház előtt vagyok. Kezdek félni. Remeg kezem, lábam. De mély levegőt veszek és megteszem az első lépést. Recseg-ropog, mintha dölne össze rám. Aztán megteszem a másadik és a harmadik lépést is, mig az ajtó elé nem érek. Szinte lefagytam. Megfogom a kilincset és lessan nyitom ki az ajtót. Félelmetes nyikorgás. Amint kinyilt egészen az ajtó, megpillantottam Jint. Megkötözve... A szája beragasztva... Rohanok felé és veszem le a szájáról a szikszalagot. Amint levettem elkiáltja magát...

-Neee...!!! -orditja.

Hátranézek és Suga áll előttem egy késsel a kezében. A kés csak úgy csillogott, aztán megmozdult. Nem tudtam észbe kapni, csak félre löktem magam, de még igy is eltalálta a karom. Elég mély sebet vágott belém. Ahogy meg akart szúrni, de nem talált el, megbotlott és elesett. Beverte a fejét. Eszméletét vesztette, de nem halt meg! A kés kiesett kezéből, ő pedig a földön hevert. A karom csupa vér volt, de nem foglalkoztam vele. Oda szaladtam Jinhez, és elvágtam a kötelet. Nem gondolkodtam, csak felálltam, megfogtam a kezét és húztam magam után. Szaladtunk ahogy csak birtunk, mig az erdő közepéig nem értünk. Ott megálltunk.. Csak néztük egymást... De a kezünket nem engedtük el. Jin közelebb lépett hozzám. Majd megölelt! Szorosan ölelt! Igy álltunk egy pár percig mig végül el nem engedett. A szemembe nézett és azt mondta: -Köszönöm! Köszönöm, hogy megmentettél! -suttogta.
Még közelebb lépett hozzám. Szinte már érezni egymás lehelletét...

Barát vagy ellenség? (3.rész)

-Miattam nem kell, hogy elmenj! Együtt le tudjuk győzni őt. Érzem, hogy még szügségem lesz rád. -fogom meg kezét.
-Hát... Jó. De akkor azt kell tenned amit én mondok. Biznod kell bennem. És van is egy tervem, amivel biztos ki fog lépni az életünkből. -mosolygott.
-Bizom benned! Mi a terved? -fogom még mindig kezét.
-Azt fogom neki mondani, hogy van valaki más az életemben, azaz te. Elmondom, hogy túl léptem rajta és új életet kezdek veled. Engem nem tudna bántani, és szerintem téged sem. Azért akart velem lenni, mert akkor nem volt senkim, de ha megmondom, hogy veled vagyok, akkor biztos békén hagy. -kacsintott.
-Elég jó terv. Remélem be fog válni. De... Hol fogunk vele találkozni? -kérdeztem.
-E miatt te ne aggódj, egyedül fogok vele beszélni! Nem hagyhatom, hogy te is ott legyél. Akkor túl feszült lenne mindenki. -sóhajt.
-És ha történik valami? -húzom össze szemöldököm.
-Nem lesz semmi baj, hidj nekem! -szoritja meg kezem.
Még egy pér percet beszélgettünk, aztán bejött a többi osztálytársunk, majd a tanár is. Biológia óra következett. Az állatokról tanultunk, mégpedig a kutyákról és ezek őseiről, a vérfarkasokról. A tanár azt mondta, hogy ezek csak ősi hiedelmek, kitalált lények. Hát ez hihetetlen! Ilyeneket mondani? Ha nem tud róluk semmit, akkor inkabb hallgasson!
Jin mosolyogva  nézte kissé tulzott felháborodásomat. Szerintem élvezte.
Az órának vége lett. Bejelentették, hogy az elkövetkezendő két óra szabad lesz, ezért Jinnel elindultunk hazafele. De ahogy a kapuhoz értünk Jin megállt.
-Mi történt? -néztem rá ilyedten.
-Semmi! Csak van egy kis elintéznivalóm. Menj csak haza nyugodtan. Majd később találkozunk. -fordult meg, majd elment.
-O... Oké! -mondtam halkan.
Mi dolga lehet ilyenkor? Csak abban reménykedem, hogy nem Sugával találkozik.
(Jin szemszögéből a dolgok)
Megállt egy kávéház előtt. Bement. Foglalva volt neki egy asztal, oda leült. Kicsit késve, de megérkezett a várva várt személy... Jól sejtettem. Suga volt az! Megölelte Jint, majd leült vele szembe. Fekete haját sapka takarta, ing volt rajta és egy sötét nadrág. Cipője fénylett. Karján pedig megcsillant Jin órája. Beszélgettek, majd Jin elmondta Sugának, hogy mi is a helyzet. Hogy együtt van velem és, hogy új életet akar kezdeni nélküle. Jin kicsit nyugtalan volt. Suga szeméből nem lehetett kiolvasni semmit. Aztán felállt.
-Semmi baj. Megértem. -mosolygott. -Szeretnéd ha haza vinnélek? Kocsival jöttem.
-Tényleg nem zavar, hogy mással vagyok együtt? -furcsánlotta.
-Nem, dehogy. Megértettem! De most tényleg menjünk. -toporzékolt.
-Jól van, mehetünk. -ment utána.
Beültek a kocsiba és elindultak. De valahogy nem a haza fele vezető úton haladtak. Ez az út úgy nézett ki, mint amerre az erdő iránya vezet. A város másik vége fele. Jin egy kicsit megijjedt. Az autó egyre gyorsabban haladt az erdő közepe fele. A kocsi hirtelen lelassult, majd megállt. Egy kis ház volt ott. Kiszállt a kocsiból. Suga megfogta a csuklóját és belökte a házba.
-Kiváncsi vagyok, hogy most ki fog megmenteni! -mondta gúnyosan Suga. -Majd még jövök!
(Visszatérve Jungkook szemszögéhez)
Már lassan két óra eltelt. Nagyon ideges vagyok! Jin még mindig nincs sehol. Vajon beszélt Sugával? Meg kell keresnem őt!

Titkok nyomában. (2. rész)

Én... Én egy... Egy vérfarkas vagyok! Ma hamarabb haza kell érnem mert telihold van és át fogok változni. -válaszoltam.
-Nem lepődtem meg rajta, láttam hogy a kutyám nagyon kedvel ezért valami ilyesmire gondoltam. Megértem ha el akarsz menni. Senki nem szeretne egy olyan ember mellett lenni mint én! -ismét lehajtja a fejét.
-Nem erről van szó. Szivesen lennék veled, de a családom vár és együtt megyünk az erdőbe. Ott fogunk átváltozni. -még bizonytalan vagyok, nem akarom itthagyni.
Még egy pár percet ott ültem vele, aztán nagy nehezen elindultam hazafele. Elég messze laknak a mi házunkhoz, ezért beletelt egy kis időbe mig hazaértem. Miközben hazafele mentem összefutottam egy igen fúrcsa emberrel. Gúnyosan nézett rám. Nem értettem, hogy miért. Aztán megszólalt:
-Nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen fiút fog választani. -nézett végig.
-Kicsida? Milyen fiút? -kérdeztem.
-Hát Jin! Nála voltál, vagy tévedek? -gúnyolódik.
-De, nála voltam. Valami baj van vele? -Néztem kiváncsian.
-Ó, inkább térjünk a lényegre. Csak annyira akarlak felvilágositani, hogy Jin az enyém! -nézett rám haragosan.
Megfogta a karom, de valaki a hátam mögül lelökte... Jin volt az!
-Hagyd őt békén! -kiáltotta Jin. -Már semmi közöm hozzád!
Csodálkozva nézem Jint. Mit keres ő itt? És miért védett meg? Rengeteg kérdés kavarog bennem. Veszekedtek. Majd az ember elment egy ilyen mondattal: "-Még látjuk egymást!" Mikor már nem láttuk őt sehol, Jin megszólalt.
-Jól vagy? Sajnálom ami történt! -mondta csalódottan.
-Semmi bajom. Köszönöm! -válaszoltam. -Ki volt ő?
-A múltam! Nem szeretnék erről beszélni, szégyenlem magam! -elkeseredett. -Viszont most mindkettőnknek mennünk kell. Holnap találkozunk! -fogta meg kezem, majd engedte el.
-De hát...! -Jin elment. Az utca végén visszanézett, majd eltűnt. De fúrcsa.
Elindultam ismét hazafele. Csak Jinen járt az eszem és azon a titokzatos fiún. A nap már lemenőben van, én pedig hazaértem. Fáradtan mentem fel a szobámba és döltem le az ágyamra. "Milyen egy nap volt. Remélem holnap többet fogok megtudni!" Most viszont indulnom kell, mert lassan 8 óra. Én hamarabb indultam el, és egy másik erdőben kötöttem ki. Nem tudtam merre menjek, csak mindenhol fák voltak! Feljött a hold! Gyönyörűen fénylett a kék égbolt közepén. Én pedig átváltoztam. A bundám szürke, szemem kék, Füleim fehérek. Pár órát csak szaladgáltam, aztán unatkozni kezdtem. Kissé álmos lettem, de hirtelen egy zajt hallok. Léptek... Felém tartanak. Körül néztem, de senkit sem láttam. Egy bokor mögé osonok és figyelem, hogy ki van ott. Egy férfit figyeltem meg. És ha a szagom nem csal, ez ugyan az a férfi volt mint akivel ma találkoztam. Aki Jinnel veszekedett. Vajon mit kereshet itt? Nem akartam közelebb menni hozzá, de láttam, hogy egy kicsit szakadt fehér ing volt rajta, fekete nadrág és fekete cipő. Volt rajta egy karóra ami pont olyan volt, mint amilyet Jin viselt a suliba... Vajon ez az övé lehet? És egyáltalán mi köze van Jinnek ehhez a fiúhoz? Ki kell deritenem! Mig igy gondolkodtam, a fiú titokzatos módon eltűnik... Hajnal lehetett mire felébredtem. Át voltam már változva. Rohantam hazafele átöltözni, és egyből a suliba indultam. Beszélni szerettem volna Jinnel. Elindultam. Mivel közel lakom az iskolához hamar odaértem. Már az iskola kapujában voltam amikor megláttam Jint. Nem akartam utána kiáltani, mert már igy is hülyének néznek. Gyors léptekkel haladok utána, de ő hamarabb beért az osztályba. Végigmentem a folyósón, majd beléptem az ajtón. Egyedül Jin volt még a teremben. Leültem mellé. Nem mert rám rám nézni, csak lefele hajtotta a fejét. Túl sok kérdésem volt számára, nem tudtam hol is kezdjem... Aztán nagy nehezen megszólaltam:
-Ki volt az a fiú?
-Az ő neve... Suga. Már elég régóta ismerem. -mondta.
-És mit akart tőled? Ki ő neked? -kiváncsiskodtam.
-Ő engem akar! Az egyik legjobb barátok voltunk, amikor pár év múlva elmondta nekem, hogy ő többet akar tőlem mint barátság. Tisztába voltam azzal, hogy mit akar, de én nem akartam több lenni mint barátja. Ekkor, egy pár hónapig eltűnt, de most újra visszatért. Azt akarja, hogy vele legyek, de én nem érzek iránta semmit. Nekem más tetszik! És mivel féltékeny volt rád, ezért viselkedett igy veled is és velem is. Nem akarom, hogy bajba légy, ezért jobb lesz ha elköltözöm innen, igy nem tud téged béntani. -mondta kicsit bizonytalanul.
-Nee!...-nyögöm ki. El is pirultam, érzem. -Nem szeretném ha elmennél. Kérlek maradj! -felelem.
-Miért maradnék? Én csak egy senki vagyok! Senkim sincs! Senkinek sem vagyok fontos! -ismét lehajtja a fejét. -Elmegyek!...

Valami vége, valami kezdete. (1.rész)

Új suli, új élet.
 A nevem Jungkook és Japánból költöztünk át a családommal Dél-Koreába.
Ez az első napom az iskolában. Egy kicsit izgatott vagyok, de kiváncsi is, hogy itt vajon milyen lesz. Amikor elindultam csak azon járt a fejem, hogy vajon hogy fognak fogadni.
Pár perc múlva beérkeztem az iskolába. Nagyon fúrcsán nézett rám mindenki, bár ez érthető volt mivel senki sem tudta, hogy ki is vagyok valójában.
Bementem az osztályterembe és ott a tanár leültetett az utolsó padba egy fiatal fiú mellé. Egy ideig csak nézett rám, majd megszólalt:
-A nevem Jin. -mondta, majd elmosolyodott.
Meglepően néztem, hogy milyen aranyosan nevet, majd én is megszólalok.
-Én pedig Jungkook vagyok. -félénken szólok vissza!
-Hogy tetszik Korea? -kérdezte.
-Egy kicsit szokatlan, még nem ismerem a várost! -elgondolkodtam egy kicsit.
-Ha gondolod én körbevezethetlek a városon. Van időm és jobban meg szeretnélek ismerni! -egy kicsit túl közvetlen.
-Persze, szivesen! -csak én látom annak vagy ez a fiú tényleg nagyon aranyos?!
 Az órák végezete után hazafele akartam indulni, de valaki megfogta a csuklóm.
-Jajj!! -kiáltom el magam ijjedtemben, mire mindenki rám nézett. Hú de ciki!
-Nyugi Kook, csak én vagyok! -suttogja. -Mehetünk?
Nem szerettem volna még vele menni, mivel ma telihold lesz, ezért hamarabb kell hazaérjek. De ha már megigértem neki, és amúgy is, tök kedves fiú. Nem lesz semmi bajom ha később érek haza.
-Mehetünk! -sóhajtok.
-Akkor menjünk! -fogja meg a kezemet és húz végig az utcán, egészen addig, mig egy hatalmas házhoz nem érünk.
-Itt lakom. Beakarsz jönni? Igy meg tudom neked magyarázni azokat a dolgokat amiket nem értessz a suliban. -kérdezte izgatottan.
Nem úgy volt, hogy várost nézünk? Külömben is, már későre jár. Haza kell érnem, de nem sérthetem meg, olyan kedves volt hozzám.
-Hát jó. De csak egy pár percre, mert haza kell érnem.
Bementünk az udvarra ahol egy óriási kutya volt. Odajött hozzám, megszagolt majd elkezdte csóválni a farkát, hogy játszak vele. Végülis mért ne szeretne? Majdnem egyformák vagyunk.
Utálja az embereket! Téged mitől kedvel ennyire? -nézett rám Jin meglepően.
Nem tudom! -próbálok hazudni, bár szerintem látszik, hogy nem mondok igazat.
-Hagyd a kutyát! Gyere menjünk, mutatok valamit! -mondom egy kicsit hangosabban.
Bementünk. A ház hatalmas volt. Felmentünk a harmadik emeletre, Jinnek a szobájába. Tele volt a fala érdekesebbnél-érdekesebb rajzokkal. Leülök az ágyra, de látom, hogy Jint valami nagyon nyugtalanitja. Elkezd kutatni a szekrényében, majd elővesz egy füzetet. Kinyitja és elém teszi. Meglepően és egy kicsit megrettenve néztem a rajzot.
-De hiszen... Ez... Ez én vagyok! -dadogtam. -Ez hogy lehet? Azelőtt még sohasem találkoztunk, hogy tudtál lerajzolni?
-Én egy megmagyarázhatatlan módon... A jövőbe látok. Vagyis olyan személyeket látok akikkel még eddig sosem találkoztam, de tudom, hogy nemsokára megismerem őket. Tudtam, hogy nemsokára találkozom veled, ezért lerajzoltalak, hogy ne felejtsem el hogy nézel ki.
-Húú! -sóhajtok. Egy kicsit ijjesztő. Jin lehajtotta a fejét. Vajon mi baja lehet? Megkérdezem. Bajom csak nem lehet.
-Mi bánt? -ránéztem, majd megérintettem a hátát.
Félnek tőlem az emberek, mivel más vagyok mint ők. Azt hiszik rosszat akarok, pedig még sosem csináltam senkinek semmit. Te félsz tőlem? -kérdezte elkeseredetten.
-Dehogy! -mosolzogtam. -Miért félnék? Ha nem bántottál még senkit, akkor miért félnék? -egyik kezemmel átkaroltam a derekát, másikkal pedig megfogtam a kezét. -Ne légy szomorú, én itt vagyok. Külömben is, én is el akarok neked mondani valamit!
-Mi lenne az? -kiváncsian kérdezte.
-Én... Én egy...

Bevezetés

Kedves olvasók! ^^
Első yaois történetemet szeretném veletek megosztani, amit nemsokára felteszek. Egy kicsit nehéz lesz az elején, mivel még kezdő vagyok, de mindent beleadok! :) Pontosan nem tudom, hogy mikor kerül ki az első rész, viszont amint meglesz felrakom! Nagyon várom a véleményeteket és a tanácsaitokat amit adtok. Ha valami esetleg nem tetszik, írjátok meg és megpróbálok rajta változtatni! 
Az egyik barátnőmnek köszönhetően kezdtem el irni és olvasni ezeket a történeteket! 
Hogy mit is kell tudnotok a történetről? Ez, egy igazán izgalmas, romantikus, trailer lesz. Nem kell megijjedni, nem annyira dúrva!! :) Két fiúról fog szólni akik találkozásuk után egymásba szeretnek. Az egyik fiú természetfeletti szereplő, akit csak később tudhattok meg hogy mi is valójában! Sokmindenen keresztül mennek, de vajon sikerül majd együtt lenniük? Várd meg az első részt és megtudhatod! 
Köszönöm hogy velem tartassz, jó szórakozást. Hamarosan találkozunk! ^^