Barát vagy ellenség? (3.rész)

-Miattam nem kell, hogy elmenj! Együtt le tudjuk győzni őt. Érzem, hogy még szügségem lesz rád. -fogom meg kezét.
-Hát... Jó. De akkor azt kell tenned amit én mondok. Biznod kell bennem. És van is egy tervem, amivel biztos ki fog lépni az életünkből. -mosolygott.
-Bizom benned! Mi a terved? -fogom még mindig kezét.
-Azt fogom neki mondani, hogy van valaki más az életemben, azaz te. Elmondom, hogy túl léptem rajta és új életet kezdek veled. Engem nem tudna bántani, és szerintem téged sem. Azért akart velem lenni, mert akkor nem volt senkim, de ha megmondom, hogy veled vagyok, akkor biztos békén hagy. -kacsintott.
-Elég jó terv. Remélem be fog válni. De... Hol fogunk vele találkozni? -kérdeztem.
-E miatt te ne aggódj, egyedül fogok vele beszélni! Nem hagyhatom, hogy te is ott legyél. Akkor túl feszült lenne mindenki. -sóhajt.
-És ha történik valami? -húzom össze szemöldököm.
-Nem lesz semmi baj, hidj nekem! -szoritja meg kezem.
Még egy pér percet beszélgettünk, aztán bejött a többi osztálytársunk, majd a tanár is. Biológia óra következett. Az állatokról tanultunk, mégpedig a kutyákról és ezek őseiről, a vérfarkasokról. A tanár azt mondta, hogy ezek csak ősi hiedelmek, kitalált lények. Hát ez hihetetlen! Ilyeneket mondani? Ha nem tud róluk semmit, akkor inkabb hallgasson!
Jin mosolyogva  nézte kissé tulzott felháborodásomat. Szerintem élvezte.
Az órának vége lett. Bejelentették, hogy az elkövetkezendő két óra szabad lesz, ezért Jinnel elindultunk hazafele. De ahogy a kapuhoz értünk Jin megállt.
-Mi történt? -néztem rá ilyedten.
-Semmi! Csak van egy kis elintéznivalóm. Menj csak haza nyugodtan. Majd később találkozunk. -fordult meg, majd elment.
-O... Oké! -mondtam halkan.
Mi dolga lehet ilyenkor? Csak abban reménykedem, hogy nem Sugával találkozik.
(Jin szemszögéből a dolgok)
Megállt egy kávéház előtt. Bement. Foglalva volt neki egy asztal, oda leült. Kicsit késve, de megérkezett a várva várt személy... Jól sejtettem. Suga volt az! Megölelte Jint, majd leült vele szembe. Fekete haját sapka takarta, ing volt rajta és egy sötét nadrág. Cipője fénylett. Karján pedig megcsillant Jin órája. Beszélgettek, majd Jin elmondta Sugának, hogy mi is a helyzet. Hogy együtt van velem és, hogy új életet akar kezdeni nélküle. Jin kicsit nyugtalan volt. Suga szeméből nem lehetett kiolvasni semmit. Aztán felállt.
-Semmi baj. Megértem. -mosolygott. -Szeretnéd ha haza vinnélek? Kocsival jöttem.
-Tényleg nem zavar, hogy mással vagyok együtt? -furcsánlotta.
-Nem, dehogy. Megértettem! De most tényleg menjünk. -toporzékolt.
-Jól van, mehetünk. -ment utána.
Beültek a kocsiba és elindultak. De valahogy nem a haza fele vezető úton haladtak. Ez az út úgy nézett ki, mint amerre az erdő iránya vezet. A város másik vége fele. Jin egy kicsit megijjedt. Az autó egyre gyorsabban haladt az erdő közepe fele. A kocsi hirtelen lelassult, majd megállt. Egy kis ház volt ott. Kiszállt a kocsiból. Suga megfogta a csuklóját és belökte a házba.
-Kiváncsi vagyok, hogy most ki fog megmenteni! -mondta gúnyosan Suga. -Majd még jövök!
(Visszatérve Jungkook szemszögéhez)
Már lassan két óra eltelt. Nagyon ideges vagyok! Jin még mindig nincs sehol. Vajon beszélt Sugával? Meg kell keresnem őt!