Titkok nyomában. (2. rész)

Én... Én egy... Egy vérfarkas vagyok! Ma hamarabb haza kell érnem mert telihold van és át fogok változni. -válaszoltam.
-Nem lepődtem meg rajta, láttam hogy a kutyám nagyon kedvel ezért valami ilyesmire gondoltam. Megértem ha el akarsz menni. Senki nem szeretne egy olyan ember mellett lenni mint én! -ismét lehajtja a fejét.
-Nem erről van szó. Szivesen lennék veled, de a családom vár és együtt megyünk az erdőbe. Ott fogunk átváltozni. -még bizonytalan vagyok, nem akarom itthagyni.
Még egy pár percet ott ültem vele, aztán nagy nehezen elindultam hazafele. Elég messze laknak a mi házunkhoz, ezért beletelt egy kis időbe mig hazaértem. Miközben hazafele mentem összefutottam egy igen fúrcsa emberrel. Gúnyosan nézett rám. Nem értettem, hogy miért. Aztán megszólalt:
-Nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen fiút fog választani. -nézett végig.
-Kicsida? Milyen fiút? -kérdeztem.
-Hát Jin! Nála voltál, vagy tévedek? -gúnyolódik.
-De, nála voltam. Valami baj van vele? -Néztem kiváncsian.
-Ó, inkább térjünk a lényegre. Csak annyira akarlak felvilágositani, hogy Jin az enyém! -nézett rám haragosan.
Megfogta a karom, de valaki a hátam mögül lelökte... Jin volt az!
-Hagyd őt békén! -kiáltotta Jin. -Már semmi közöm hozzád!
Csodálkozva nézem Jint. Mit keres ő itt? És miért védett meg? Rengeteg kérdés kavarog bennem. Veszekedtek. Majd az ember elment egy ilyen mondattal: "-Még látjuk egymást!" Mikor már nem láttuk őt sehol, Jin megszólalt.
-Jól vagy? Sajnálom ami történt! -mondta csalódottan.
-Semmi bajom. Köszönöm! -válaszoltam. -Ki volt ő?
-A múltam! Nem szeretnék erről beszélni, szégyenlem magam! -elkeseredett. -Viszont most mindkettőnknek mennünk kell. Holnap találkozunk! -fogta meg kezem, majd engedte el.
-De hát...! -Jin elment. Az utca végén visszanézett, majd eltűnt. De fúrcsa.
Elindultam ismét hazafele. Csak Jinen járt az eszem és azon a titokzatos fiún. A nap már lemenőben van, én pedig hazaértem. Fáradtan mentem fel a szobámba és döltem le az ágyamra. "Milyen egy nap volt. Remélem holnap többet fogok megtudni!" Most viszont indulnom kell, mert lassan 8 óra. Én hamarabb indultam el, és egy másik erdőben kötöttem ki. Nem tudtam merre menjek, csak mindenhol fák voltak! Feljött a hold! Gyönyörűen fénylett a kék égbolt közepén. Én pedig átváltoztam. A bundám szürke, szemem kék, Füleim fehérek. Pár órát csak szaladgáltam, aztán unatkozni kezdtem. Kissé álmos lettem, de hirtelen egy zajt hallok. Léptek... Felém tartanak. Körül néztem, de senkit sem láttam. Egy bokor mögé osonok és figyelem, hogy ki van ott. Egy férfit figyeltem meg. És ha a szagom nem csal, ez ugyan az a férfi volt mint akivel ma találkoztam. Aki Jinnel veszekedett. Vajon mit kereshet itt? Nem akartam közelebb menni hozzá, de láttam, hogy egy kicsit szakadt fehér ing volt rajta, fekete nadrág és fekete cipő. Volt rajta egy karóra ami pont olyan volt, mint amilyet Jin viselt a suliba... Vajon ez az övé lehet? És egyáltalán mi köze van Jinnek ehhez a fiúhoz? Ki kell deritenem! Mig igy gondolkodtam, a fiú titokzatos módon eltűnik... Hajnal lehetett mire felébredtem. Át voltam már változva. Rohantam hazafele átöltözni, és egyből a suliba indultam. Beszélni szerettem volna Jinnel. Elindultam. Mivel közel lakom az iskolához hamar odaértem. Már az iskola kapujában voltam amikor megláttam Jint. Nem akartam utána kiáltani, mert már igy is hülyének néznek. Gyors léptekkel haladok utána, de ő hamarabb beért az osztályba. Végigmentem a folyósón, majd beléptem az ajtón. Egyedül Jin volt még a teremben. Leültem mellé. Nem mert rám rám nézni, csak lefele hajtotta a fejét. Túl sok kérdésem volt számára, nem tudtam hol is kezdjem... Aztán nagy nehezen megszólaltam:
-Ki volt az a fiú?
-Az ő neve... Suga. Már elég régóta ismerem. -mondta.
-És mit akart tőled? Ki ő neked? -kiváncsiskodtam.
-Ő engem akar! Az egyik legjobb barátok voltunk, amikor pár év múlva elmondta nekem, hogy ő többet akar tőlem mint barátság. Tisztába voltam azzal, hogy mit akar, de én nem akartam több lenni mint barátja. Ekkor, egy pár hónapig eltűnt, de most újra visszatért. Azt akarja, hogy vele legyek, de én nem érzek iránta semmit. Nekem más tetszik! És mivel féltékeny volt rád, ezért viselkedett igy veled is és velem is. Nem akarom, hogy bajba légy, ezért jobb lesz ha elköltözöm innen, igy nem tud téged béntani. -mondta kicsit bizonytalanul.
-Nee!...-nyögöm ki. El is pirultam, érzem. -Nem szeretném ha elmennél. Kérlek maradj! -felelem.
-Miért maradnék? Én csak egy senki vagyok! Senkim sincs! Senkinek sem vagyok fontos! -ismét lehajtja a fejét. -Elmegyek!...