Gyilkos? (5.rész)

Megfogja állam és elforditja. Ajka arcomhoz ért. Megpuszilt. Hirtelen nem tudtam, hogy mi is történt velünk, de inkább velem. Nem tudtam reagálni, csak álltam ott és néztem mélyen győnyőrűen ragyogó szemeibe. Ez mi volt? Fogalmam sincs, hogy most mit is kéne tennem!
-Mehetünk? -szólalt meg Jin. -Még mielőtt magához térne Suga! -fogta meg kezem és húzott maga után.
-De hova megyünk? -kérdeztem.
-Hát... Mivel az orvos biztosan megkérdezné, hogy mi történt a karoddal, és inkább mint hogy hazugjunk, én fogom bekötötzni. -suttogta.
Igazán nem kellene bekösse, semmi szügség rá. Már nem is fáj, hamar el fog múlni. De ha ő ezt igy jónak látja, akkor én nem ellenkezek. Szedtük a lábunkat, nehogy véletlenül felébredjen Suga és utánnunk jöjjön. Miközbe mentünk elmeséltem neki, hogy hogy is találtam rá. Hogy elmentem a házukba, a suliba, majd az erdőbe. Végül rákérdeztem Jinre:
-Hogy rabolt el Suga? Hogy kerültél ide? -kérdeztem.
-Elmékszel... Amikor nem mondtam meg, hogy hova megyek, valójában vele találkoztam... -sóhajt.
-Volt egy olyan érzésem, hogy tervez ellened valamit! -ráztam a fejem.
-Egy közeli kávézóban leültem és megvártam, hogy tudjak vele beszélni nyugodtan... Nyugott is volt mindaddig mig el nem mondtam, hogy mi is a helyzet kettőnk között. Először nem reagált, majd el akart vinni haza, de valahogy az erdőben kötöttem ki. Aztán megkötözött. Mikor az erdőbe értél és kiáltottál, én is kiabáltam egyet, de mivel meghallott ezért leragasztotta a számat. Hát valahogy igy történt minden röviden. -magyarázta.
-Ez igy nem mehet tovább! Valamit tennünk kell! Nem lehet, hogy akárhányszor meglát minket együtt elraboljon! -dobbantom a lábam.
-Nyugodj meg! Nem kell ennyire felfújni a dolgokat. Örüljünk inkább, hogy nem lett nagyobb bajom. -felelte.
Annyit beszélgettünk, hogy észre sem vettük, hogy Jinékhez értünk. Be akartunk menni de ahogy a zsebébe nyult a kulcs után, már nem volt ott. Bizonyára elveszitette az erdőben. Mivel én nem tudtam átmászni a kapun, mert fájt a karom ezért megvártam még Jin átmászik, bemegy a házba és kihozza a pótkulcsot. Pár perc alatt vissza is jött és kinyitotta. Ahogy beléptem egyből nekem ugrott a kutya és lelökött a földre. Jin csak csóválta a fejét és intette a kutyának, hogy nem szabad ilyet tennie. Majd felém nyújtotta a kezét és felsegitett. Bementünk a házba és én egyből keresni keztem egy széket ahova leüljek. Majd hirtelen megláttam a zongora előtti széket. Fáradtan, de kissé sietősen mentem felé és ültem le. Már nagyon el voltam fáradva. Jin csak állt az ajtó előtt és mosolygott, hogy milyen nagy keresésbe keztem bele egy szék után. Aztán megszólalt:
-Gyere. Be kell kötözzem a karod nehogy valami baj legyen. -intett fejével.
Szusszantem egyet-kettőt majd felálltam és mentem Jin után. Bementünk a fürdőszobába, mivel ott voltak a szügséges kellékek. Levettem az ingem, hogy könnyebben tudja bekötni. Először elővette a fertőtlenitőt és egy pár cseppet csepegtetett rá, ami baromira kellemetlen volt. Aztán vette a kötőszert és szorosan tekerte át karomon, hogy elálljon a vérzés. Mikor végzett megkötötte. Mivel az ingem el volt szakadva, Jin adott egy pólót amit felvegyek. Miután végeztem mindennel kimegyek és az ajtó fele veszem az irányt. Jin utánam kiált:
-Hova mész? -kérdezte.
-Bizonyára te is el vagy fáradva, ahogy én is ezért hogyom, hogy kipihend magad. Holnap találkozunk. -mosolyogtam rá.
-De... -mire ő kimondta én már az ajtót csuktam be.
Egyenesen haza fele mentem. "Remélem, hogy most nem fogok összefutni más ellenséggel is!" Kifáradtan, de szerencsésen haza értem. Otthon nem találtam senkit ezért nyugodtan tudtam pihenni, kiabálások nélkül. Lassan már a hold is fenn volt az égen. Gyönyörűen ragyogott félkövéren. Majd elmélyültem benne és álomba merültem. Reggel mikor felkeltem erős fény ütötte meg szemem. Kiabálni kezdtem:
-Anyuu! Miért húztad ki a függönyt? -orditom.
De választ nem kaptam rá. Nagyot sóhajtottam és felkeltem az ágyból. Felöltöztem, majd lementem reggelizni. A lépcső közepénél mennyei szagok csiklanditották meg orromat.
-Hmm, de jó szagok. Mi a reggeli? -kérdeztem.
Mikor beértem a konyhába ijjedtemben elsikitottam magam.
-Jin! Te mit keresel itt? -lihegtem.
-Pont akkor érkeztem mikor anyukád ment dolgozni, igyhát beengedett. Tudtad, hogy nagyon aranyos vagy mikor alszol? -mosolygott.
Csak néztem és nem értettem, hogy anyu mióta enged be a házba olyan embereket akiket még nem is mutattam be neki. De nem baj, hogy itt van Jin, sőt. Örülök neki. Csak nem kellett volna ennyire megijjesszen.
-Gyere már Jungkook. Kihül a reggelid. -hivott Jin az asztalhoz.
Leültem. Már szinte kopogott a szemem az éhségtől. A tányéron rántotta volt. Mellette egy kisebb tálcán külömböző sütemények, és egy bögre kávé. Ez valami felséges. Megreggeliztem majd elindultunk az iskola fele. Útközben egy szót nem szoltunk egymáshoz. Ez elég szokatlan volt, de nem volt mit mondanom neki. Majd ahogy az utca sarkához értünk, egy sikolyt hallottunk. Mi lehetett ez? Gyorsan a hang fele vettük az irányt és megláttunk a parkolóban egy nőt. Odarohantunk hozzá, és észrevettem, hogy vérzik. Valaki megszúrta. Meg akarták ölni? Vajon ki lehetett az? A nőnek valami rosszakarója? Vagy...